Október közepi napos idő, minden gyermek egy helyen, síedzésnek vége: minden adott ahhoz, hogy nekiálljunk felmászni Budakesziről a Normafára. Szerencsére a gyerekek energiacellái nem merültek le síelés alatt, így némi elemózsia szétosztása után indulhatunk is. Ismét egy túra, ahol másfél évestől hét évesig mindenki részt tud venni. A legkisebbet kis kerekű, könnyű babakocsiban toltuk, néha saját lábára állt, legfeljebb 1km erejéig.
13 éves koromban, még cserkészként szerettem meg a Virágvölgyet Budakeszitől keletre. A szép völgy és annak környéke számtalan bújóhelyet rejt, szépsége télen, tavasszal és nyáron is megigéz. A budakeszi Kossuth utca végén a Fateleptől indulunk a piros kereszt jelzésen, ám némi terepismerettel felvértezve a lila Mária út jelzésen jobbra fordulunk, majd ismét balra, itt a piros kereszttel párhuzamosan megyünk egy ideig felfelé. A gyerekek bújócskáznak, ami lényegében annyit jelent, hogy előre futnak, elbújnak, majd rettenetes szörnyként ijesztenek meg. A felnőttek közben beszélgetnek.
Visszakanyarodunk a Virágvölgy felé, majd az árokba érve a sárga és piros jelzésen indulunk észak felé, majd a piroson a János-hegy irányába. Elérjük a gyermekvasút nyomvonalát a János-hegy megállónál, majd dél felé letérünk a piros ösvényről, hogy közelebb kerüljünk a Normafához. Felérve a János-hegyi útra a Síház felé folytatjuk az utat, ám a nagy tömeget látva a távolabbi "régi" réteseshez igyekszünk, egy könnyű ebédre. Napközis tea, nagy adag rétes, mindenki boldog, s itt le is tudunk ülni.
A Normafa esetében napjainkban mindenki az új fejlesztési tervekről beszél, sípályákról, felvonókról, kivágandó fákról polemizál. Szerintem a mostani képben a leginkább fájdalmas a vendéglátás. A sípálya lejtői felett álló rétesboltban kaptam tavaly olyan forralt bort, melyet inkább kiöntöttem. A rétesek nem rosszak, de vannak már itthon sokkal jobbak (túllépve a rettenetesen cukros meggyes-túrós-mákos-almás kényszerpályán), s a közepes vagy gyenge minőséghez hegyvidéki árakat kapunk. Változtatni tehát lenne mit, a fizetőképes kereslet megvan, hiszen minden hétvégén tömve vannak a turistautak, a büfék és turistaházak.
A rétesek után a síház melletti lakókocsiból lángost is vételeztünk, ami korrekt volt (nekem még ez a hely az, ami a leginkább megfelel), ám talán már sok egy kicsit - el is indultunk, hogy visszafelé ledolgozzuk a sok felvett kalóriát. A fiúk futni kezdtek visszafelé az erdőben - lejtőn lefelé :)
Versenyt futottunk, Lóránt a 3,5 évesekhez képest nagyon szépen, és főleg sokat bírt futni, de Mór is velünk futott. Mindig megvártuk a többieket, majd elfutottunk 2-300 métert. A zöld kereszt jelzésen indultunk, itt imádkoztunk egyet a katonasírnál a békéért, majd a sárga kereszten értük el a Csacsi-rétet. A Virágvölgyben új játékba kezdtünk, kissé éretlen Apa is beszállt a borzalmas "indiánosdiba". Előrefutottunk a két fiúval, majd igazán jól elrejtőzve ijesztettük halálra a többieket. Hiába jött 3 felnőtt, szinte minden búvóhelyünk tökéletes volt, csatakiáltásunk meglepetést okozott. A gyerekek nagyon élvezték, Lóránt még a Fatelep közelségében is elbújt vízmosásban, bokrok között, fák mögött.
Éppen kellőképpen fáradtunk el, nagyon kellemes kis őszi túra volt síedzés után.
Táv: 7,82km
Szint: 250m
Idő: 3:00
Átlagos sebesség: 2,6km/h
Gyerekek kora: 1,5 (babakocsi, kicsit gyalogolt), 3,5, 7
